Az első adásban Back Rékával arról beszélgettünk, hogy tud-e jó döntést hozni egy gép. Oda jutottunk, hogy előbb a saját döntéseinkkel kellene rendet tenni.
Miért lesz rosszabb a gép attól, ha mindent beletáplálunk. Az ember tud felejteni, és ez egy alulértékelt képesség. Az AI-t meg kell tanítanunk felejteni, különben benne marad az is, ami tavaly volt igaz ránk.
Hány döntés van egy e-mail mögött. Öttől ötszázig. Kinek írom, milyen hangon, mit teszek bele és mit hagyok ki — ezek mind eldőlnek, és egyikről sincs feljegyzés.
Hogyan vezetjük félre a gépet anélkül, hogy akarnánk. Egy cégben négy történet él egymás mellett: egy az adóhatóság felé, egy a tulajdonosok felé, egy a csapat felé, egy az ügyfelek felé. Mind a négy igaz valamennyire, és egyik sem fedi le a teljes képet. Aztán mind a négyet beadjuk a gépnek, és elvárjuk tőle, hogy válogasson.
Az amerikai versenyt nem nekünk kell megnyerni. A számítási kapacitás versenye eldőlt. Európa akkor jár jól, ha kiszáll ebből a játékból, és megnézi, mit tud a saját filozófiai gyökereiből felépíteni.
Miért kellene minden cégnek saját AI-használati politikája. Számviteli politikája mindenkinek van: a törvényen belül a cég megmondja, ő ezt hogyan alkalmazza. Ugyanez a gépekre is működne.
Kire tartozik a biztosíték. A fegyvergyártó nem úgy adja el a fegyvert, hogy a biztosítóberendezést otthon szereld bele. A gépeknél most pont ezt kérjük a cégvezetőtől.
