Amikor egy cégvezető bevezeti az AI-t, a gép mindent igaznak vesz, amit kap: a Google riportját, a Meta számait, a könyvelést és mindegyik vezető véleményét. A negyedik adásban Back Réka arról kérdezi Fazakas Lászlót, mi történik ilyenkor a gyakorlatban, és hogyan dől el, kinek higgyen a gép. Ez egy kétrészes beszélgetés első fele: most a vezetők oldaláról van szó, a következő adásban a munkatársakéról.
A láthatatlan tulajdonos. Réka azzal kezdi, hogy a vezető AI nélkül is sokszor nem tudja, mi alapján hozza meg a döntéseit. László szerint az AI ezen úgy csavar, „mintha lenne egy láthatatlan tulajdonos, vagy a vezető fölötti vezető”. Az AI naponta, akár percenként dönt helyettünk, és ennek a cégvezetők sincsenek tudatában.
Mindenki igazat mondott. Egy webshop tulajdonosa riportot kapott a Google-től, a Metától és az Arcaniantól is, mellette ott volt a könyvelés. A csatornák együtt jóval több eladást jeleztek vissza, mint amennyi a könyvelésben látszott. Két hétig elemezték az adatokat, mire kiderült, hogy a könyvelő egy hónapot csúszott, a Google és a Meta pedig jóval több eladást írtak a maguk javára, mint amennyi valóban hozzá volt köthető. László így foglalja össze: „mindenki a saját maga világában igazat mondott, le lehetett vezetni a belső matematikájából, de együtt azért mégsem
maradt annyi pénz a vezető zsebében, mint szerette volna.”
Először az ellentmondások. A rendszert, amelyet a webshopnál bevezettek, először arra kérték, hogy keresse meg az ellentmondásokat. Ha a Google ennyi vásárlót hozott, a Meta pedig ennyit, miért látszik a webshopon csak a harmaduk? Ellentmond-e a webshop árbevétele a könyvelésnek?
Utána minden forráshoz „osztót” rendeltek: mennyit higgyenek el abból, amit mond.
Ezer forint, ezer dollár. Ha két bankjegyen ugyanaz a szám áll, de az egyik forint, a másik dollár, tudjuk, hogy más az értékük. Az internetes számoknál ez a képességünk valamiért kikapcsol: ha ekkora cégek adnak nekünk számokat, ugyan miért ne hinnénk el őket? László szerint az adatot magát elfogadhatjuk. Hogy a mi cégünknek mit ér, azt viszont nekünk kell megmondanunk.
Amit legutoljára hallott. Az egyik cégnél, ahol az Arcanian hetedik hónapja dolgozik, öt vezetőnek van saját nézőpontja a piacokról, a termékekről és a cég eredményeiről. László több mint öt hónap alatt mérte fel, kinek miben hihet. Egy AI-rendszer a tapasztalata szerint „elsőre mindenkinek mindent el fog hinni, és sajnos a válaszai azt fogják tükrözni, amit legutoljára hallott.” Ráadásul egy vezető ritkán engedheti meg magának, hogy ne legyen véleménye. Amit egy megbeszélésen gyorsan mond, az bekerül a rendszerbe, és a gép alapigazságként kezeli, mert nem tudja, milyen helyzetben, kinek és milyen szándékkal hangzott el.
Kit kérdezzünk meg? Sokan feltöltik a céges dokumentumokat, és azt várják a géptől: „mondd meg nekem a tutit”. László szerint ez nem működik. Ő interjúkkal kezd: egy pénzügyessel, aki megbízható számokat tud mondani, az informatikai vezetővel, a cégvezetővel, és egy-két emberrel, aki később használni fogja a rendszert. Aztán az embereket egymásról is megkérdezik: ki kire hallgat, ki kivel milyen bizalmi viszonyban van, és milyen kérdésekben. László szerint ez valójában szociológiai felmérés, és ebből épül fel a rendszer.
Jobb, ha nincs ott. Réka megkérdezi, végig ott kell-e lennie a vezetőnek. László előre szól, hogy ezzel sokakat magára haragít a magyar piacon: „Szerintem jobb, ha nincs ott.” Ha a vezető minden megbeszélésen és levelezésben jelen van, a kollégák mást mondanak, és a rendszer ugyanazokat a kötöttségeket képezi le, amelyekből a cég ki szeretne lábalni. Hogy a vezető maga is jól használja az AI-t, ahhoz segítség kell: valaki mellette, aki kutatói hozzáállással beszélget a géppel, és egy nagyjából már jól beállított rendszer. Különben elmegy a kedve tőle, és nagy ára van a tévedésnek.
Nincs trükk. A vezetők azt kérdezik, igaz-e, hogy ez már mindent megold, és csak be kell kapcsolni. Kipróbálták, bekapcsolták, de nem sikerült, és most trükköt várnak. „Nem szeretik meghallani azt, hogy nem tudunk trükköt.” László szerint három-hat hónap a minimum, mire egy ilyen rendszer összetett vezetői kérdésekre megbízható választ ad. Az Arcaniant ráadásul jellemzően válsághelyzetben keresik meg, utolsó mentsvárként. Ilyenkor László már az elején megmondja, hogy nagyon kicsi az esély arra, hogy a rendszer még ebben az évben kihúzza őket a bajból.
Már megtörtént. A vezetők leginkább attól tartanak, hogy ha kiadják a cég adatait az AI-nak, azt a versenytárs is megtudja. László rossz híre az, hogy ha rosszul csinálják, igen. A legtöbb pozícióban viszont az alkalmazott már most a saját fizetéséből, stikában fizet elő egy AI-eszközre, hogy könnyebb legyen a munkája. Ami miatt a vezető aggódik, az „legtöbb esetben, azt kell, hogy mondjam, már megtörtént.” Amit a gép már tud, azt teljesen kitörölni sem lehet; László szerint ez valamilyen módon minden AI-rendszerre igaz. Ezért ő már az első érdeklődésnél több rendszerben is megnézi, mit tud a gép a cégről.
Az első jel. Hamar megjön, akár az első pár hétben: felszínre kerül, hány egymásnak
ellentmondó vélemény és információ él a cégben. Ez a választóvonal. Volt, ahol az együttműködés nem élte túl az első három hetet, mert a vezető nem tudta elfogadni, amit látott. Az Arcanian ilyenkor sem állhat egyik oldal mellé, különben nem tudná üzembe helyezni a rendszert.
Lekéstük? Réka azt kérdezi, időben van-e még, aki most kezd bele. László szerint a riogatás alaptalan. Az amerikai rendezvényeken, amelyeket követ, azt mondják, „még az elejének az elején sem vagyunk.” Akik ma azt mondják, hogy lemaradtunk, egy éve is ezt mondták, és a cégek, amelyeket az AI a hírek szerint tönkretett, valahogy nem mentek tönkre. László szerint „ez a fajta
félelemkeltés azért kontraproduktív, mert nem maradtunk le.”
Öt érv. Végül Réka öt érvet kér, amiért megéri belevágni. László elsőnek a tisztánlátást
mondja: a vezető végre független nézőpontból láthatja több terület állapotát. A második, hogy jobb hamarabb átvenni a szemléletet, hiszen a kollégák úgyis használják az AI-t, és ha már így van, csinálják jól. A harmadik a versenyelőny: aki jól bevezetett egy ilyen rendszert, az még sokáig nem fogja megosztani, hogyan csinálta. A negyedik, hogy aki a Google-on, a Metán, a TikTokon vagy a Pinteresten hirdet, az már most komoly AI-felhasználó, csak a számlát és az eredményt látja belőle. Az ötödik: megnyílik egy újfajta beszélgetés a vezetés és az alkalmazottak között. Ha a kollégák végre nyíltan vállalhatják, hogy használják, és kapnak hozzá pár irányelvet, mindenkinek nagy kő esik le a szívéről.
Kinek szól: cégvezetőknek, akik most készülnek bevezetni az AI-t a cégüknél, vagy már elkezdték.
Kinek nem: annak, aki olyan trükköt keres, amitől holnaptól minden működik.
Amit holnap reggel elkezdhetsz
László tanácsai az adásból:
Vegyél elő egy papírlapot. Írd fel az adatforrásaidat, és írd mindegyik mellé, mennyire
hihetsz neki, és milyen témában.Először az ellentmondásokat kerestesd meg. Mielőtt bármit kérdeznél a géptől, kérd meg,
hogy keresse meg, hol mondanak ellent egymásnak a forrásaid.Mondd meg neki, mit ér az adat a te cégednek. Ezt a gép magától nem
tudhatja.Nézd meg, mit tud már rólad a gép. Kérdezd meg több rendszertől is: mit tudsz erről a cégről?
Vezetőként maradj ki az interjúkból. Ha a kollégák tudják, hogy ott vagy, mást mondanak.
És egy szám az adásból: három-hat hónap. László szerint ennyi a minimum, mire a rendszer összetett vezetői kérdésekre megbízható választ ad.
Fejezetek
Az időkódok a végleges idővonalra átszámolva.
Hol találkozunk
Digital Cube Conference, október 15., 9:15–9:55 — Mi a baj ezzel a fiókkal? – építs
rendszert, ami helyetted válaszolDCC-workshop, október 21., 13:30–17:30 — Claude Code PPC és SEO folyamatok építésére,
négy óra gyakorlat.
A következő adásban
Egy hét múlva jön az 5. adás, a Kérdezz valamit!: ugyanez a beszélgetés a munkatársak oldaláról.
Mit jelent nekik az AI bevezetése, és miért lesz ez jó nekik?
Videón:
· Az előző adás: https://signals.arcanian.com/p/3-adas-mire-alapoztuk
· Minden adás:
